Hogyan ne írjunk a külhoni szavazás problémáiról

Minap jelent meg a Transtelexen a következő anyag:

A cikket a fenti formában teszi elénk a Facebook, és pontosan így pihent Magyarország leglátogatottabb címoldalának legtetején.

Ha nem kattintunk, akkor is megtudjuk, hogy a magyar állam súlyos visszaélést, kvázi választási csalást követett el.

Érthetetlen, hogy a Transtelex miért korbácsolja tovább a külhoni magyarok elleni indulatokat, amikor éppen ők tematizálták az elmúlt hetekben 120%-on, hogy a külhoni magyarok állampolgársága kapcsán a "jóléti sovinizmuson" túl a belhoni magyarok legnagyobb fájdalma az, hogy a külhoniak is szavazhatnak. Ilyen helyzetben semmiképp sem szerencsés úgy tálalni a választási rendszer problémáit, hogy az újabb gyűlölethullámot keltsen, jelen esetben a "halottak is szavaznak" széles körben hangoztatott sztereotípiájára erősítsen rá egy olyan marginális esemény kapcsán, hogy az NVI tájékoztató leveleket küldött a külhoni magyaroknak arról, hogy hogyan regisztrálhatnak a jövő évi magyarországi parlamenti választásokra.

Jakab Péter feketeöves epeköpködő a fenti cikkel egyidőben megjelent posztja és a fenti cikk apropóján született újabb posztja, valamint az alatta levő kommentek jól illusztrálják a Magyarországon tapasztalható sajnálatos jelenséget.

Nem csak a cikkből generált standard kártya, amit itt fent megcsodálhattunk, de cikk teljes tartalma is a magyar közvéleményt uraló nemszolidáris sztereotípiákat erősíti, ráadásul teljesen feleslegesen, hiszen szakmailag megalapozható kritika vagy következtetések helyett tarthatatlan állítások sorát teszi. Félő, hogy az ilyen rossz hangnemben és rosszul megírt, a helyzetért nem felelős hatóságot is hibáztató, helytelen és melodramatikus kritika a rossz rendszert inkább csak erősíti. Ezért vigyáznak a magyarországi sajtóorgánumok arra, hogy a NER-ről szóló írásaik maximálisan korrektek és védhetőek legyenek. A vizsgált cikknek ezt a lécet sajnos nem sikerült megugrani. Mivel a Fidesz táborát az üldöztetés tudata tartja egyben és köti a Fideszhez, nem etikus ezt meggondolatlan módon táplálni.

A cikkben vázolt probléma egyébként az, hogy a magyar állam nem mindig értesül a külhoni állampolgár haláláról, pontosabban, nincs eszköz annak elbírálására, hogy a levélben szavazó él-e még.

Mielőtt azonban a hibák között szemelgetnénk, másoljuk be azt a 200 szót egy 1300 szavas írásból, amelyek relevánsak a felvetett probléma szempontjából:

• a helyzet felvet egy kényelmetlen kérdést is: mi történik ott, ahol nem állnak meg a boríték kibontásánál? [és regisztrálnak]

• És ha egy név a rendszerben tovább él, ki akadályozza meg, hogy valaki levélben halott rokona helyett szavazzon

• Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, megkerestük a Nemzeti Választási Irodát, valamint Magyarország kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusát, amelyek az erdélyi magyar állampolgárok számára a halálesetek bejelentésének, illetve a választói névjegyzékből való törlésnek is hivatalos helyei. De levelet írtunk Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettesnek is

• hogyan garantálható a levélszavazás tisztasága, ha az állam maga sem tudja, kik élnek még, és kik nem

• A kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusokat is megkerestük, hogy megtudjuk, milyen gyakran érkezik hozzájuk ilyen bejelentés

• a kettős állampolgárok választási nyilvántartása naprakész legyen,

• az elhunyt választókat töröljék a rendszerből,

• és ne történhessen visszaélés levélben szavazás során.

• A Miniszterelnök-helyettesi Kabinetirodának címzett megkeresésünkben azt is megkérdeztük, tervez-e a kormány bármilyen intézkedést a választási adatbázisok tisztítása, frissítése vagy a visszaélések megelőzése érdekében.

• Más szóval: a kormány nem adott választ arra, milyen felelőssége van a határon túli választói adatbázisok pontosságában, és arra sem, mit tesz annak érdekében, hogy a levélben szavazás rendszere megbízható legyen.

És akkor szemelgessünk a hibák között:

• A cikk kártyája és a bevezető azt sugallja, hogy máris tudatos visszaélés történt a magyar állam részéről.

• A cikk elején vázolt történet is azt sugallja, hogy épp valami nagyon csúnya kihágást követ el a magyar állam:

  Kolozsvárról és Hargita megyéből is jelezték olvasóink, hogy az elmúlt napokban választási regisztrációval kapcsolatos levelet kaptak Magyarországról. [...] Több erdélyi magyar család azonban döbbenten látta, hogy nem csak ők kaptak levelet kettős magyar állampolgárként: egy-egy borítékon már több éve halott családtagjuk is szerepelt, Hargita megyében például egy három éve, azaz 2022-ben elhunyt hozzátartozójuk nevét látták viszont. 

  A melodráma az egekbe csap. Nyilvánvaló, hogy a magyar állampolgár anyakönyvi eseményeiről (születés, házasság, elhalálozás) a magyar államot értesíteni kell. Amennyiben a család ezt nem tette meg, annyira nem lehetnek "megdöbbenve", ha levelet kap az elhunyt családtag. A "kettős magyar állampolgár" helytelen kifejezés.

• A cikk telistele van lényegtelen részletekkel, sokszor ugyancsak melodramatizálva. Mit ír a borítékon; hogyan szólítja meg a magyar állam a halott állampolgárt; hogy aki évek óta halott, az a romániai anyakönyvben évek óta halottként szerepel; azt sejteti, hogy Semjén csak 2022 óta irányítja az úgynevezett "nemzetpolitikát", mivel muszáj felsorolja a témához irreleváns tisztségeit is.

• Ilyen tautologikus hüledezések:

  Ha a magyar állam még mindig választópolgárként tart számon halott embereket, az azt is jelentheti, hogy nincs tisztában állampolgárai elhunytával?

  vagy éppen, hogy a magyar állam nem értesül arról, ha a család nem jelzi azt külön, hogy választási visszaélést követtek el...

• Talán lehetett volna lehetséges megoldásokat felvázolni, működő nemzetközi példákat bemutatni, ha már ennyire hallatlan, hogy a magyar állam nem értesül automatikusan arról, hogy Romániában meghal egy külhoni magyar. A szerző úgy nevezi problémának, hogy a magyar állam csak akkor törli a névjegyzékből a külföldön elhunyt állampolgárt, ha a haláleset magyarországi anyakönyvezése megtörtént, hogy nem vizsgálja a nemzetközi standardokat, vagy egyszerűen leírná, hogy problémás az a gyakorlat, hogy a névjegyzékbe való regisztráció sokáig érvényes, mivel több alkalmat teremt a visszaélésre, a többi ezzel kapcsolatos probléma pedig a levélszavazás sajátosságaiból és abból következik, hogy a külhoni állampolgár és az állam között nincs folyamatos, természetes intézményes kapcsolat.

• Valójában egyáltalán nem terjed a szerző által leírt tévhit, hogy elég lenne csak a román államnak jelenteni a halálesetet. Ezzel ellentétben, széles körben ismert információ, hogy a magyar állampolgárság a többi állam felé elvben akár letagadható, ezen alapszik a szlovákiai magyarok magyar állampolgársága. A román hatóságok előtt a magyar állampolgárság valóban nyugodtan vállalható, azonban ha létre is jönne ilyen román-magyar megállapodás, ez jelenleg akkor se lenne alkalmazható a felvidéki magyarok esetében. 

• Egyenesen helyteleníti, hogy az NVI a válaszában felhívja a figyelmet, hogy a választási csalás bűncselekmény, egész pontosan:

  Az NVI mindezt a törvény hiányosságai ellenére is jogszerűnek tartja, és a válasz végén már nem a rendszer frissítéséről vagy biztonságának erősítéséről beszél, hanem a hozzátartozók felelősségéről, illetve a visszaélőkre vonatkozó büntetőjogi következményekről. Idézik is: „aki elhunyt személy nevében ad le szavazatot, az a választás rendje elleni bűncselekményt követ el”, és akár három év szabadságvesztéssel is büntethető.

  A hivatal tehát nem azt ígéri, hogy javítja a rendszer biztonságát vagy adatfrissítését, hanem azt helyezi kilátásba, hogy aki visszaél a hiányosságokkal, azt megbüntetik.
  A logika látszólag egyszerű: ha valaki meghalt, és erről a magyar állam nem értesül, az nem a rendszer hibája, hanem a családé.

  Nem egészen érthető, hogy mit várt a szerző, az NVI nem válaszolhatott mást, mint amit a jelenlegi, valóban hiányos törvényi keretek előírnak vagy lehetővé tesznek - az NVI pedig nem törvényalkotó. Ennek tagadása helyett talán inkább ténylegesen hangsúlyozni kellett volna a cikkben, hogy a választási csalás bűncselekmény, jelenleg ugyanis ez az egyetlen törvényi visszatartó tényező a levélszavazás esetében, és esetleg felsorolni, hogy mi számít tipikus választási csalásnak a levélszavazás esetében, mit tudatosítson a (jó eséllyel Fideszes) olvasó (akit a szerző nem vadított el ezzel az inkorrekt tárgyalásmóddal).

• Annak szimpla felismerése és leírása helyett, hogy elvileg akkor is újra és újra fel lehetne íratni egy elhunyt személyt, ha a névjegyzékbe mindig újra fel kellene iratkozni, és hogy a névjegyzékből nem csak a külhoniakat, hanem belhoniakat is halál esetén törlik, ismételten pontatlanul írja le ugyanazt:

  Az NVI hivatkozása szerint „a probléma kezelése érdekében” a törvény kimondja: ha egy választó tíz éven át nem regisztrál vagy nem ad le levélszavazatot, akkor automatikusan törlik a névjegyzékből. Csakhogy ez nem érdemi adatfrissítés, hanem egy késleltetett technikai törlés: a rendszer tíz évig változatlanul „élőként” tart nyilván egy olyan személyt is, akinek a haláláról a magyar állam nem rendelkezik információval. Ez a szabály tehát nem zárja ki a visszaélések lehetőségét, legfeljebb eltolja a problémát egy következő évtizedre.

• Miközben a cikk folyamatosan azt sejteti, hogy az NVI nem válaszolt a következő kérdésre:

  A hivatal válaszából továbbra sem derül ki, [...] miért nem jött létre legalább a halálesetek bejelentésére szolgáló biztonságos adatkapcsolat a magyar és a román hatóságok között.

  itt kiderül, hogy fölösleges volt a román anyakönyvet emlegetni, hiszen mégiscsak megválaszolta az NVI ezt a kérdést:

  Ehelyett az NVI arra hivatkozik: „nincs és nem is lehet adatkapcsolat az érintett országok hatóságaival, hiszen azok nem is tudnak arról, ha egy állampolgáruk másik országnak is állampolgára”.

  Továbbá:

  A levél végén a hivatal arról tájékoztat, hogy a következő szavazási csomagban kérni fogják a választókat: „elhunyt magyar állampolgárságú hozzátartozójuk halálesete esetén intézkedjenek az elhalálozás magyarországi anyakönyvezéséről”

• Ismételten a választási hatóságnak rója fel a hiányos törvényi kereteket:

  Vagyis a választási hatóság egy adminisztratív kötelezettségre építi a rendszer biztonságát – abban bízva, hogy az állampolgár javítja ki helyette a nyilvántartást.

• Nem értjük, hogy honnan szedi a szerző az alábbiakat:

  a külhoni választók regisztrációja, a nyilvántartások vezetése és a levélszavazás rendszere közvetlenül a nemzetpolitikáért felelős kabinet feladatköre.

  Miért lenne a levélszavazás rendszere közvetlenül a nemzetpolitikáért felelős kabinet feladatköre, és nem az NVI-é? Elég furán nézne ki bármelyik országban, ha a választásokat közvetlenül a kormány felügyelné és bonyolítaná.

• Nem lehet kikövetkeztetni a cikkből, hogy a szerző által elküldött kérdésekre válaszolt-e a miniszterelnök-helyettes kabinetirodája, és ha igen, akkor mit. Csak a sajtóiroda válasza van ismertetve és kommentálva.

• Érthetetlen az alábbi értetlenkedés, hiszen a szerző nem egy NVI által elkövetett választási csalást jelentett be, hanem kérdéseket tett fel a kormánynak, hogy hogyan szerez tudomást a külhoni állampolgárok haláláról a magyar állam:

  Ez pedig újabb kérdést vet fel: ha a kormány szerint minden technikai kérdés az NVI felelőssége, akkor ki felügyeli magának az NVI-nek a működését?

  Miért nem tájékozódott a cikk publikálása előtt, miért nem olvasta el a szerző a választást szabályozó törvényt?

  Íme egy pár releváns cikkely a választási eljárásról szóló törvényből:

  • 53. § (1) A Nemzeti Választási Iroda autonóm államigazgatási szerv.

    (2) A Nemzeti Választási Iroda független, csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, a feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. A Nemzeti Választási Iroda számára feladatot csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály írhat elő.

  • Az NVI feladatait a 76. § sorolja fel.

  • 96. § (1) A Nemzeti Választási Iroda a központi névjegyzék adatait folyamatosan frissíti

    a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás,

    b) a választójoggal nem rendelkező polgárok nyilvántartása,

    c) a szavazókörök és választókerületek nyilvántartása és

    d) az útiokmány-nyilvántartás

    adataiban bekövetkezett változásokkal.

    (2) A Nemzeti Választási Bizottság tagja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok központi névjegyzékben nyilvántartott adataiba betekinthet, de azokról feljegyzést, másolatot nem készíthet. A betekintés során a Nemzeti Választási Bizottság tagja a 84. § szerinti kérelem, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, az útiokmány-nyilvántartás és a választójoggal nem rendelkező nagykorú polgárok nyilvántartása adatainak megtekintésével ellenőrizheti a névjegyzékbe vétel törvényességét.

  • A választási bizottságba a jelölő szervezetek megbízott tagot delegálhatnak. A II. fejezet szól a választási bizottságokról.

  • Amennyiben Tőkés Hunor úgy ítéli meg, hogy az NVI jogszabálysértést követett el, jogorvoslattal élhet. Először kifogást nyújthat be az NVB-hez, majd bírósági felülvizsgálati kérelemmel fordulhat a Kúriához, erről a törvény XII. fejezete szól.

• És válaszoljuk meg a végső kérdéseket is:

  Ki vizsgálja a hibákat? Ki tesz javaslatot a kiskapuk bezárására? És ki vállalja a választási rendszer integritásáért a politikai felelősséget?

  1. Ki vizsgálja a hibákat? Ki tesz javaslatot a kiskapuk bezárására?: Ideális esetben a társadalom, a sajtó, az állampolgárok. Az NVI és az NVB maga is tehet javaslatokat, és szoktak is tenni.

  2. És ki vállalja a választási rendszer integritásáért a politikai felelősséget?: Nyilván az Orbán-kormány, aki ezt a rendszert megalkotta és fenntartja.

Mit lehet tenni?

A választási rendszer intergritásának biztosítása nem csak kormányzat, hanem társadalmi, immár össznemzeti feladat is. Hogy ne csak mi mondjuk meg a tutit, a Voks gesta a következő email címen vár javaslatokat a probléma megoldására: info@gesta.ro